BÁNT
BÁNT, (bán-t) áth. m. bánt-ott, par. ~s, htn. ~ani vagy ~ni. 1) Általán akármiféle sérelem által kedvetlenséget, szomoruságot, fájdalmat, boszuságot okoz valakinek, s mintegy bánó, bánatos állapotba helyez valakit. Különösen jogaiban, vagyonában háborgat, nyugtalanít, megrövidít valakit. Ne bántsd a magyart. Zrinyi. Ne bántsd a másét. 2) Valamihez hozzányul, amit illetetlenül kellene hagynia. Kárt, sérelmet okoz. Ne bántsd a gyönge csemetéket. Kár azt bántani, ami nincs utadban. 3) Ingerel, boszont. Ne bántsd a makranczos gyermeket, az ittas embert. 4) Mondjuk holmi bajokról, betegségekről. Nyavalyatörés, hideglelés bántja. Mi bánt édes fiam? azaz mi bajod, mid fáj? Átv. ért. a restség bántja, nem akar dolgozni, lustaságban szenved.
Gyöke az önálló ige bán, melyből t képzővel lett bán-t, mint: vál-t, buj-t, kel-t, sér-t, vesz-t vagy elavult gyökökből: szám-t, rom-t, bom-t, stb.
