BÁNKODIK
BÁNKODIK, (bán-kod-ik) k. m. bánkod-tam, ~tál, ~ott. Folytonosan bán, azaz sajnál, fájlal valamit; szomorkodik, kesereg, sajnálkodik, sopánkodik valamiért, valami fölött, vagy miatt. Kedvese halálán bánkodik.
„Gyűlöltünk mint kurucz, tatár,
Bánkodtunk mint a puszta vár,
Ügyünk azért
Sikert nem ért.“
Bánkodtunk mint a puszta vár,
Ügyünk azért
Sikert nem ért.“
| Vörösmarty „Jóslat“-a. |
Mondják megnyújtva is: bánkódik, de hibásan, mert elemezve: bán-ak-od-ik mint szán-ak-od-ik, fen-ek-ěd-ik, tün-ek-ěd-ik, stb.
