BÁNIK
BÁNIK, (bán-ik) k. m. bán-tam, ~tál, ~t, par. bán-j-ál. Valamivel foglalkodik, valamit kezel. Val vel ragu neveket vonz. A katona fegyverrel bánik. A varga árral, a kovács pőrölylyel tudjon bánni. Különösen, a rábizott vagy gondja alá vett személy, illetőleg dolog iránt bizonyos eljárási módot követ. Alattvalóival, cselédeivel, tisztjeivel jól, emberségesen bánik. Szépen bánni a növendékekkel. Kegyetlenül, roszul, gorombául bánni valakivel. Gyermekeivel mostohán bánni. Még az oktalan állatokkal is jól kell bánni. Továbbá: gondoskodik, szükségesekkel ellát. A kocsis lovaival, a juhász nyájával bánik. Elbánni a marhával, am. megetetni, megitatni. Elbánni a vendégekkel, kellően fogadni, ellátni. Átv. ért. elbánni az ellenséggel, vele megküzdeni, azt megverni.
Ezen igében noha végelemzéssel szinte a fuvás, különösebben a fáradság alapfogalma rejlik, s ennélfogva rokonítható a bán igével: mindazáltal közelebbről a baj szót tekinthetjük törzsnek, melytől származott bajm vagy bajn törzs is ,bajmol‘ és ,bajnócza‘ szókban; bán is tehát am. bajm vagy bajn, további képzéssel bajmol vagy bajnol (bajonol = bánol); az aj hangok könnyen változtak hosszú á-vá (mint látn-aja = látn-á, hallan-aja = hallan-á, s több számtalanokban). Teljesen egyezik vele a hellen πεν−ομαι (?), mely miden jelentéseiben (Rost szótára után: Arbeit haben, sich műhen, mit etwas beschäftigt sein; Noth leiden stb.) egészen öszveüt a magyar bajlódik (bajol-ó-d-ik) szóval. A szanszkritban is pan gyöknek épen a föntebbi jelentések tulajdoníttatnak.
