BÁMÚL
BÁMÚL, (bám-úl) önh. és áth. m. bámúl-t. Valami meglepő, váratlan, rendkivüli, megfoghatatlan dolgon egészen elfogulva csudálkozik, esze s itélő ereje mintegy szünetet tart, vesztegel. Mint önható on, ěn, ön, és ra re ragu neveket vonz. Bámulok rajta. A gyermekek és tudatlanok minden új dolgon bámulnak. Minden ember bámult vakmerőségeden. Hát te mire bámulsz? Amint megjelent, mind rá bámultak. Áthatólag tárgyesetes viszonynévvel jár. Bámulni az Isten műveit, és mindenhatóságát. Megbámulták őt, azaz, megcsudálták. Néha viszonynév nélkül am. bámészkodik, áncsorogva vesztegel. Ne bámuljatok, de tegyetek már valamit.
„Bámulva kergetjük álmunk tarka képét,
Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét.“
Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét.“
| Berzsenyi. |
