BAKTAT
BAKTAT, (bak-tat) önh. m. baktat-tam, ~tál, ~ott, par. baktass. Lassan lépve, fejét lógatva, s mintegy bakdácsolva megy, jár. Baktat a fáradt ló. A sánta ember baktatva megy. Nagynehezen haza baktatott. Átv. ért. mondják emberről, aki valamely könyvből vagy irásból nehezen, vagyis fejét gyakran lebólintva, lebuktatva olvas.
Eredetileg elemezve: buk-tat. Képzésre olyan mint: vágtat, satrat, csörtet, lüktet, önhatók.
