BÁJOS
BÁJOS, (báj-os) mn. tt. bájos-t vagy ~at, tb. ~ak. Az érzékekre különös vonzalommal ható, kedves, kellemes, elragadó. Bájos arcz, alak. Bájos zene, ének. Különösebben a régieknél am. bűbájos, bűvös.
„Ti az bájost kihozjátok
És mi előnkbe állassátok:
Lássuk, ha az éhség azt tette,
Hogy őtet megengesztelte.“
És mi előnkbe állassátok:
Lássuk, ha az éhség azt tette,
Hogy őtet megengesztelte.“
| Sz. Katalin verses legendája. |
