BÁJOLÓ
BÁJOLÓ, (báj-ol-ó) mn. tt. bájoló-t, tb. ~k. 1) Ami vonzó, kedves tulajdonságainál fogva magához ragad, kellemesen leköt, gyönyörködtet. Bájoló arcz, alak, szemek. Bájoló zene, ének.
„Kéjvilág örömvilága,
Bájoló tavasz!“
Bájoló tavasz!“
| Garay. |
2) Ördöngös erő, bűvölés által ható, működő. Bájoló ital. Bájoló babonaság. „Az bájoló kedéglen az ő bájolásival indojtá vala az kégyókat.“ Sz. Krisztina élete.
