BAJNOK
BAJNOK, (baj-nok) fn. tt. bajnok-ot. Általán, harczos, csatár, vitéz, kinek hivatása bajt víni, csatázni, harczolni, katonáskodni. Szorosabban: személyes bajvívó.
„Bajnok, bajnok, van-e erő
Százak felett kebledben,
Kivívsz-e majd, balsors ha jő?
Százak felett kebledben,
Kivívsz-e majd, balsors ha jő?
Lángszablyáddal kezedben?“
| Kölcsey. |
Régi iratokban, például 1216-ból, 1289-ből: boynuk. (Jerney: Magyar nyelvkincsek).
Gyökre és érteményre nézve egyeznek vele a szláv bojowník, bojnik, woják, a moldva-oláh bojár, stb. V. ö. BAJ.
