BÁJ, (1)
BÁJ, (1), fn. tt. báj-t, tb. ~ok. Oly vonzó erő, mely némí titkos, bámulandó, vagy csoda módon elbűvöl. Különösen, oly kedves tulajdonsága valakinek vagy valaminek, mely csodálattal párosult szeretetet gerjeszt s magához vonz.
Önálló gyök, melynek eleme a csudálkozási bá, vékonyhangon bű, honnan a bájol, bűvöl és bűvös bájos szók rokonsága. Hasonlók hozzá a szanszkrit mája (ámulat), honnan májasz (= magus); továbbá a hellen μαγεια, latin magia, orosz baju, illir bájanye, stb.
