BAJ, (1)
BAJ, (1), fn. tt. baj-t, tb. ~ok. 1) Küzdelem, vita, viadal, harcz. Bajra híni valakit. Bajt víni. Bajt állani. Innen ezen öszvetételek: bajtárs, bajviadal, bajhely, bajvívás, párbaj és a bajnok, kinek kitűzött hivatása a harcz, vita. 2) Szélesb ért. minden kedvezőtlen állapot, ízetlenség, baleset, nehézség, melynek elhárítása, illetőleg legyőzése, küzdelembe, fáradságba, vitába kerül. Nagy baj van. Mi baj van? Nincs semmi baj. Se baj! Sok bajba kerül. Ügygyel, bajjal vergődhetünk ide. Jaj baj! Hajh baj! kilencz tehén, még sincs vaj. Nincsen nekem semmi bajom. Bajba keveredni. Másnak bajt szerezni. Más baján segíteni. Bajban lenni. Különösen betegség, nyavalya, testi szenvedés. Egészséges, semmi baja sincsen. Sokféle bajban zzenved. Maga sem tudja, mi baja, csak azt érzi, hogy roszul van. Kutya baja, mint a szentesi halottnak. Km.
Legközelebbi rokona azon vaj, melyből vajudik, vajlódik származott, továbbá a ví, víj, oly hasonlat lévén közöttök, mint a fi, faj, ki-ált, kaj-ált, hí! haj! között. Sz. Katalin verses legendájában, a mi egy helyütt (108. lapon) ,baj‘-nak mondatott („kiért én ez bajt felveszem“), ugyanaz utóbb (a 110. lapon) ,viadal‘-nak neveztetik („s ez viadalt végig állja“). Egy 1231-diki oklevélben iratik: „Secundum vero Juris rationem conscientia magistrorum nostrorum inter ipsos quod vulgo Boy dicitur adjudicavimus.“ Most bajvívás, párviadal (Jerney: Magyar nyelvkincsek). Baj szóhoz hasonlóknak tekinthetők, a hellen βοη (pugna), szláv boj, voj, finn vaiva, szanszkrit bhajam (veszély).
