ÁRTATLAN
ÁRTATLAN, (ár-t-atlan) mn. tt. ártatlan-t, tb. ~ok. Aki vagy ami nem árt, sérelmet, bántalmat, kárt nem okoz. Leginkább átv. erkölcsi értelemben használva, am. szelid, jóindulatu, feddhetetlen, tiszta életü, akit semmi vád nem illet, nem terhel; bűnmentes. Ártatlan, mint a ma született gyermek. Ártatlan bárány. Ártatlan szűz. Ártatlan angyali teremtés. A birói vizsgálatból kitünt, hogy ő ártatlan. Határozókép am. ártatlanul.
