ÁRTÁNY
ÁRTÁNY, (ár-t-ány) fn. tt. ártány-t, tb. ~ok. Kiherélt kandisznó. Néhutt így nevezik az emsét is, melynek görgőjét kimetszették.
Gyöke a metszésre, szúrásra vonatkozó ár, melyből lett: árt = metsz, herél (= irt, ort) s rokona ür, melyből a herélt kos neve: ürü, s hasonló hozzá a latin ver, a verres (ártány), és vervex (ürü) származékokban.
