ÁRENDÁS
ÁRENDÁS, (árenda-as) I. fn. tt. árendás-t, tb. ~ok. l. HASZONBÉRLŐ. A zsidót a köznép rendesen árendásnak nevezi, minthogy a zsidók, kivált faluhelyeken árendában laknak, s árendakép birnak jószágokat, II. mn. tt. árendás-t, vagy ~at, tb. ~ak. Ami arendába vagyis haszonbérbe van kiadva, kivéve. Árendás föld, rét, kert, jószág.
