ÁLTAL, (2)
ÁLTAL, (2), mint igekötő jelenti az illető igének olyatén cselekvését vagy szenvedését, vagy állapotát, mely innen tulra, vagy tulról innenre történik. Általvinni és általhozni valakit a Dunán. Általmenni, általjönni a hídon. Ha te általadod, én általveszem. Általdöfni, általszúrni valakit. Általengedni a jószágot. Általkergetni a juhokat a réten. „Egy haltetem általállott (azaz keresztülállott vagy keresztülakadt) vala az ő torkán.“ Debreczeni legendáskönyv. Öszvevonva ált, vagy szokottabban át. Ugyanaz a föntebbi névutóval.
