ÁLMOS
ÁLMOS, (ál-om-os) mn. tt. álmos-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Alunni kivánó, aki alhatnék. Álmos vagyok, le kell fekünnöm. Ha álmos vagy, alugyál. A meleg szobában, forró ngárban álmos lesz az ember. 2) Sok alvást szerető, gyakran aluvó, illetőleg tunya. Álmos mint a macska, mint a röst szolga, mint a beteg pulyka. Km. 3) Álmok fejtegetésével foglalkodó. Álmoskönyv. 4) Mint fő és személynév Ügek fiának és Árpád vezér apjának neve, melyet a névtelen jegyző főképen az álom szóból elemez, minthogy, úgy mond, születése anyjának álmában jósoltatott meg. Bíborban született Koszta leirása szerént: Salmutzes.
........ „nagyra kelendő
Képzeletek villannak meg diadalmas Ügekről,
S a deli Álmosról, s Álmosnak büszke fiáról
Párduczos Árpádról“ .....
Képzeletek villannak meg diadalmas Ügekről,
S a deli Álmosról, s Álmosnak büszke fiáról
Párduczos Árpádról“ .....
| Vörösmarty. |
Régi oklevélben (1270-ből) előfordúl Álmod (Olmud) is mint személynév. Álmosnak neveztetett Kálmán király testvére is.
