ÁLLÓ
ÁLLÓ, (áll-ó) mn. tt. álló-t, tb. ~k. 1) Aki vagy ami tulajdon értelemben vett lábakon áll, illetőleg ily helyzetben mozdulatlan marad. Hátulsó lábakra álló paripa. Egy lábon álló lúd. Utczán álló, őrsön álló katona. 2) Átv. ért. mozdulatlanul egy helyben maradó, veszteglő. Álló víz. Álló malomkerekek. Álló csillagok, melyek látszólag mindig ugyanazon helyzetben tünnek föl. 3) Ami folytonosan tart, meg nem szünik, el nem romlik. Álló, elálló gyümölcs. Sok évig álló bor. Egy álló esztendeig. Öszvetételekben: bosszúálló, székálló legény, aki a mészárszékben a húst kivágja, vesztegálló, őrálló, stb. Vesztegálló víznek, hallgatag embernek nem kell hinni. Km.
