ÁLLÍTMÁNY
ÁLLÍTMÁNY, (áll-ít-mány) fn. tt. állítmány-t, tb. ~ok. 1) Mondomány, mely által bizonyos itéletet fejezünk ki; szavakkal kifejezett itélet. Bizonyos állítmányt vítatni, tagadni. Valamit bizonyító, tagadó, föltételes állítmány. 2) Mint a mondat vagy mondomány lényeges része jelenti azt, amit az alanyról igenlőleg, tagadólag vagy föltételesen mondunk. (Praedicatum). Mondattani szabály szerint az állítmány az alanynyal személyben és számban megegyezik, pl. a fa (alany) virágzik (állítmány).
