ÁLLAPOTJEGYZŐ
ÁLLAPOTJEGYZŐ, (állapot-jegyző) ösz. fn. Módosított ige, mely a cselekvés, szenvedés, szóval az igék értelmének állapotát fejezi ki, mint: menvén, menve, menett, melyeket a mondatban midőn vagy mikor által föl lehet gyakran oldani. Használatra nézve 1) a ván vén állapotjegyző változatlanul marad, pl. elmenvén meghoztam; haza jutván megkezdette munkáját; várván vártunk. 2) A va ve állapotjegyző a régi irományok szerént minden egy birtoku személyragot felveszen, pl. Tehát jövéd ajándokozzad te ajándokodat. És bemenvéjek lakozának ott. A konykolyt kiszedvétek kiirtsátok vele a buzát is. Tévelygetek nem tudvátok irást. (Müncheni cod.) Midőn pedig szenvedőleg állítmányul használtatik, minden egyéb ragot is felveszen, s ekkor az egyeztetésre nézve az alanyi főnév személyét és számát követi, pl. Vállaink rakvák terhekkel. Könyveket olvas ujságokkal telvéket. Az én postillámat, ugymint semmit, és minden tévelygésekkel rakvát, meveti. Telegdi. A mai szokás a va ve állapotjegyzőket határozó gyanánt használván ragozatlanul hagyja, kivévén a többes számu harmadik személyragot, mely a vannak kihagyására alkalmaztatik, pl. az ujságok telvék hírekkel, azaz telve vannak. 3) Szokásban volt a régieknél az att ett képzőjü állapotjegyző is, úgy hogy személyragoztatván, a névvel, melyre vonatkozik, személyben és számban megegyezik, pl. látá Satanást, miként villámatot mennyből lehull-atta. És hallák a két tanítvány őtet beszél-ette. Úr, mikor láttonk tégedet éhez-etted, és etettönk tégedet – szomjaz(at)tad, és veneréket adtonk te neked. (Müncheni cod). l. ~ ATTA, igerag.
