ÁLDOZIK
ÁLDOZIK, (ál-d-oz-ik); k. m. áldoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. 1) Az Úr vacsoráját, vagyis az oltári szentséget, Krisztus testét vérét magához veszi. A hívek gyónnak, és áldoznak. Ki az utazókkal eszik, áldozik. Km. 2) Mondjuk a napról: leáldozik, midőn lenyugszik. Ezt kétfelekép elemezhetni, vagy tulajdon értelemben am. aldozik, azaz, alászáll, vagy mintegy alunni álomra megy, minélfogva alapfogalomban hasonló hozzá az alkony alkonyodik; vagy átv. ért. égő áldozathoz hasonló tüzes alakban letünik.
