ÁJ, (1)
ÁJ, (1); áth. m. ájt, htn. ~ni. Göcsejben s Baranyában divatos tájszó az országos szokásu ás (fodit) értelmében. Földet ájni, gödröt ájni. Előtéttel egyezik vele: váj, valamint az ás rokona: vás, vásik. E szókban a j és s úgy váltakoznak, mint ezekben: ej-t, és es-ik, vagy a j és sz ezekben: szakajt, szakaszt. Mennyiben az ájás ásás nyilásra, nyitásra vonatkozik, rokona a rövid aj, melyből ajak, ajt, ajtó stb. származtak.
