~ AZ, (2)
~ AZ, (2), változattal OZ, magashangon: ez, ěz, öz, igeképző, mely főnevekből alkot gyakorlatos cselekvőket, s az illető név többes hangzóját veszi föl, pl. fal-ak fal-az, nyál-ak nyál-az, bot-ok bot-oz, szěr-ěk szěr-ěz, kör-ök kör-öz, őr-ök őr-öz vagy őr-iz. A gyök véghangzójával öszveolvadva megnyúlik: czika czikáz, csata csatáz, pipere piperéz. De az i u ü-t röviden hagyja, vagyis ezekhez egyedül z járul: pili-z, hamu-z, bötü-z. Különösen jelent az illető nevek által kifejezett tárgyakkal való bánást, foglalkodást, azoknak mint eszközöknek bizonyos czélra használását, pl. fal-az, ágy-az, nyál-az, nád-az, nyak-az, fej-ez, fel-ez, szěm-ěz, bot-oz, bőr-öz, bor-oz, sěr-ěz, pip-áz, zongoráz, furulyáz, tárogatóz, stb. Értelemre hasonló azon l-hez, mely eszközök, hangszerek stb. neveiből képez igéket, mint: kapál, kaszál, gereblyél, dudál, sipol, trombitál stb. Mennyiben gyakorlatot jelent, hasonló azon oz ěz öz vagy os ěs ös háromágu képzőkhöz, melyek igékből gyakorlatos igéket alkotnak, mint: kapd-oz kapd-os, fogd-oz fogd-os, tépd-ěz tépd-ěs, öld-öz öld-ös stb. V. ö. ES ÉS kötszó, és ~ AS képző.
