AVAT
AVAT, (av-at); áth. m. avat-tam, ~tál, ~ott, par. avass. Az av azaz ó gyököt véve alapul, általán am. valamit oly állapotba helyez, mely azt ujdon- vagy ujonczságától megfosztja, s mintegy hasonnemű ó tárgyakhoz hasonlóvá teszi. V. ö. AVATATLAN. Innen 1) am. valami új szövetet bizonyos készület által friseségétől, ujdonságától megfoszt, s azt a kellő czélra alkalmassá, s a többi már viselésben levőkhöz mintegy hasonlóvá teszi. Beavatni a posztót, am. beereszteni. 2) Valakit bizonyos hivatali körbe, vagy társulatba vezet, s annak ismeretes, rendes tagjává tesz. Az ujonnan kinevezett tisztviselőket beavatni. A gyermekágyas asszonyt egyházba avatni. 3) Valakit bizonyos rejtélyes dolgok, ismeretek titkaiba bevezet. Titokba, tudományokba avatni valakit. 4) Visszaható névmással: önmagától bizonyos dolgokba, ügyekbe keveredik, bocsátkozik, s úgy teszen, mintha azokhoz már régtől köze vagy joga volna. Mások ügyeibe avatni magát.
