AVAR
AVAR, (av-ar) fn. tt. avar-t, tb. ~ok. Általán, lábán túlérett, megaszott, elavult, öszveszáradt fű. Különösen, sovány, homokos földön, legelőkön termő szénaforma fű, melyet a barom nem kedvelvén, lábán marad, míg a tél és tavasz viszontagságai le nem törik. Az asszonysziv, mint az avar, igen hamar lobbot vet. Kisf. S.
