~ ATÉK
~ ATÉK, magashangon ETÉK, ösz. képző, mely igékből alkot főneveket. Első alkatrésze a tevést vagy tetetést miveltetést jelentő at et, pl. fogy fogy-at, ró rov-at, fon fon-at, mos mos-at, második ék, mely az illető tevésnek tárgyát, illetőleg eredményét fejezi ki, pl. fogyaték = elfogyott valami, fonaték = font valami, rovaték = rovott valami, vezeték = vezetett valami. Érteményi rokonságban áll vele az adék edék, pl. maradék, akadék, mosadék, menedék, stb. azon különbséggel, hogy az első nemüekben inkább a kiható, emezekben a benható cselekvés tárgya vagy eredménye jelentetik. Ily különbséget teszünk ezek között is: hasíték, hasított valami, hasadék, hasadás által támadt nyilás, repeszték, amit külerő repesztett, repedék, ami önmagától repedt stb.
