ASZÚ
ASZÚ vagy ASSZÚ, (asz-ú, asz-jú) mn. tt. aszú-t, tb. ~k vagy ~ak. Egy azon kevés melléknevek közől, melyek ú, illetőleg ű raggal képződvén, magok elé más melléknevet nem vonzanak. Mondjuk bizonyos testekről, melyek nyirkossága vagyis nedves leves részei elpárologván, öszvefonnyadtak, öszvezsugorodtak, szárazakká lettek, különösen növényekre és gyümölcsökre alkalmazva. Aszú fű, fa, ág. Az aszú fa mellett a nyers is megég. Km. Asszú szilva, szőlő. Mint főnév különösen jelent aszuszőlőt.
