AKASZTAL
AKASZTAL, (ak-asz-t-al); áth. m. akasztal-t, htn. ~ni. Egy érteményü az akaszt igével, de úgy látszik, némi tartóssági, nagyítási árnyéklattal, melyet az al képvisel. Hasonló viszonyt sejtünk a maraszt és marasztal, vigaszt és vigasztal, engeszt vagy engesztel között. A tapaszt tulajd. a tapasztal átv. értelmű. A székelyeknél ezen értelme is van: akadályoz. Egyébiránt a régi nyelvemlékekben gyakran előfordúl, most ritkábban használják.
