AKARATOS
AKARATOS, (ak-ar-at-os) mn. tt. akaratos-t v. ~at, tb. ~ak. Önfejű, csökönyös, makacs, aki egyedül saját akaratát követi, megvetve a másokét, daczolva a másokéval. Akaratos gyermek, ember. A Nádor-codexben előjön akaratos ez értelemben is: akaró, akaratú, „hogyha házasságra akaratos volna.“ (570. levél).
