AKARAT
AKARAT, (ak-ar-at) fn. tt. akarat-ot. Általán az emberi lélek azon tulajdonsága, melynélfogva önmaga határozza el, amit tenni fog. Ezen embernek akarata van, azaz másoktól függetlenül, önszántából teszi, amit tesz. Akaratomtól függ ezt tenni vagy elhagyni. Akaratommal történt = úgy akartam. Különösen bölcseleti ért. gyakorlati tehetség, melynek lényege az elhatározás és végrehajtás. Szabad akarat, mennyiben működése egyedül önerejétől függ. Korlátolt akarat, mennyiben a belső eltökélés végrehajtását külső akadályok hátráltatják. Erős, gyönge, eltökélett, ingadozó, jó, gonosz akarat. Továbbá jelent parancsot. Akaratom szerint cselekedjetek. Legyen te akaratod (Úr imáds.) Az ország és fejedelem akaratának minden polgár hódúl; egyezést, egyetértést: Köz akarattal megválasztani valakit; makacsságot, önfejüséget: Nagy benne az akarat, mint a vén leányban. Km. Innen: akaratos ember = önfejü, makacs.
