ADU
ADU, (ad-u) fn. tt. adu-t vagy advat, tb. ~k vagy advak. Valamely tömör test belsejének elkopása, kirohadása, kivájása által támadt üreg. Vén fa aduja. Adu a sziklában, a folyó partjában. Fog aduja. Változattal: odu vagy udu, odv vagy udv. Meghúzza magát, mint ördög az aduban. Km. Aduba bújni, benne rejtezni.
Elvont gyöke ad vagy od azonos dug szónak du gyökével fordított alakban, s képzésre hasonló az üd-ü, ned-ü, red-ű, feny-ű, seny-ű, ham-u, dar-u s több ilyenekhez.
