ADÓS
ADÓS, (ad-ó-os) fn. tt. adós-t, tb. ~ok, mint mn. töb. ~ak. 1) Aki a hitelezőtől kapott pénzt vagy más jószágot még vissza nem adta. Száz forinttal, két véka búzával és egy kenyérrel adós. Adósok börtöne. 2) Aki bizonyos szolgálatért, munkáért másnak tartozik. Háromnapi munkabéremmel adós. Szolgáinak adós. 3) Aki akármily vett jótéteményt viszonozni tartozik. Mindnyájan adósok vagyunk Istennek hálával. Előfordúl több közmondásban. Fülig, torkig, nyakig adós. Lelkével is adós. Adós fizess. Ki vagyonánál többel adós, semmije sincs. Adós Balázsnak = eszelős. Adós a zsidónak = valamit elfelejtett. Adós vele az ördögnek = valamely kelletlen munkát kell végeznie. Adóssa vagyok = vétett ellenem, boszút kell állanom érte. Adós embernek sokszor kell hazudnia. Sarkalással szokott az adós jól fizetni. Régies irásmód szerint: adus, odus. Hangra hasonló hozzá az illír oduzsan, de elemzésre különbözik, mert ez öszvetett szó az o és duzsiti (tartozni, debeo) elemekből, tehát = debitor.
