~ AD (5)
~ AD (5), egyes számbeli második személyrag, a határozott alakú igék némely idejében és módjában, s párhuzamos társa ed, nevezetesen a múltban: irt-ad, itt-ad, látt-ad, gyúrt-ad, mondt-ad vagy mondott-ad, vert-ed, ett-ed, nézt-ed, ütött-ed vagy ütt-ed, kérdett-ed vagy kérdt-ed, ölt-ed, a parancsolóban és kapcsolóban: irj-ad, igy-ad, láss-ad, gyúrj-ad, mondj-ad, verj-ed, nézz-ed, egy-ed, ölj-ed, mely alak már ma a parancsoló mód képzője elhanyagolásával egyszerű d: ir-d, id-d, (igy-ad), mond-d, ver-d, öl-d. Az igető véghangzójával öszveolvad az úgynevezett félmúltban: ira-ad irád, monda-ad mondád, vere-ed veréd, üte-ed ütéd; az ohajtóban: irna-ad irnád, mondana-ad mondanád, verne-ed vernéd, ütne-ed ütnéd; a részesülőben: irva-ad irvád, verve-ed vervéd. A jelentőmód jelen idejében háromágú od, ěd, öd: ir-od, hord-od, húz-od; ver-ěd, těsz-ěd, néz-ěd, ölel-ěd, tüzel-ěd; öl-öd, üt-öd, bököd-öd; a jövőben kétágu, t. i. od ěd: irand-od, hordand-od, húzand-od; verend-ěd, nézenděd, ölend-ěd, űtend-ěd, böködend-ěd. Tájejtéssel ö ü után öd, de ezt se a finomabb, műveltebb társalgási, se a szónoki, se a színpadi, se általán a gondos irodalmi nyelv nem követi, p. ölend-öd, ütend-öd, annál kevesbbé ezeket: verend-öd, lelend-öd, stb.
Hogy ezen rag is a második személynévmás egyik módosítása, l. SZEMÉLYNÉVMÁS.
