zsongás
zsongás főnév -t, (-ok), -a (hangutánzó)
Általában a zsong (1–3) igével kifejezett cselekvés, (hang)megnyilvánulás, ill. folyamat, jelenség; az a tény, hogy vmi zsong.
1. Rendsz. több személynek, állatnak az a megnyilvánulása, hogy lágyan, halkan zümmögő hangot ad, ill. az így keletkezett hang. A darazsak zsongása. A megzavart méhek zsongásba kezdtek. A máguszoknak [= mágusoknak] … éneklése, zsongása között egyenkint az égő bálvány torkába hányattak az élő áldozatok. (Jókai Mór) [A] zöld lugas, hacsak egy pöttömke méh beleszáll | zsongással mind tele már. (Babits Mihály) || a. (választékos) Több, különféle forrásból eredő, halkan zümmögő, dongó hangnak kellemes, zenei hatású egybeolvadása, összhangja. Tavaszi zsongás. Nem is tudom az életnek zsongását Hallottam-e, vagy szűmben dal terem …? (Madách Imre) Hadd nyugodjam magas bércen …, Hol a lég és föld zsongását Mennydörgés kiáltja túl. (Gyulai Pál) Hallgattam a rét | zsongását, s éjjel a csillagzenét. (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmely lelki tartalom határozatlan, homályos, de folytonos felbukkanása a tudatban. Emlékek, érzések, gondolatok zsongása.
zsongási; zsongású.
