zsivány
zsivány főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -a
1. (régies) Erdőkben, pusztákon tanyázó, kalandozó rabló, rendsz. betyár, szegénylegény. Úti zsivány. A zsiványok kifosztották az úton. Elkeseredésében felcsapott zsiványnak. Vigyázz, hogy egy | zsivány, tömött erszényeiddel együtt | ne lopja el nagylelkűségedet. (Katona József) Akármerre indul, csak még nagyobb pusztába fog belekeveredni, s a végén megeszik a farkasok, vagy agyonverik a zsiványok. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Furfangos, ravasz, álnok, csaló ember. Vén zsivány. Kérlek, a leányaid jóhírneve érdekében, ne engedd a házadhoz ezt a zsiványt. (Krúdy Gyula) Sohasem a város érdeke a fő, hanem a zsiványoké. (Móricz Zsigmond) || a. (rosszalló) <Szitokszóként.> Akasztófára való zsivány. Hogy nem szégyenli magát ez a bitang zsivány!
3. (átvitt értelemben, tréfás) Okos, ravasz, huncut, kópé; tréfacsináló. Nagy zsivány ez a gyerek. Ámor úrfi nagy zsivány, Tőle ily bolond a lyány. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
II. melléknév -abb
1. Minden gonoszságra, mindenféle gaztett elkövetésére képes <személy>. Zsivány csaló, tolvaj. Átkokat szórt, rémes átkokat Zsivány fejére férje gyilkosának. (Petőfi Sándor) Hogy süllyedjenek el avval a zsivány császárukkal együtt. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, tréfás) Huncutságokra, kópéságokra, tréfákra hajlamos <személy>. Mit csinált az a zsivány kölyök?
Közmondás(ok): zsiványból lesz a legjobb pandúr: az tud másokat legjobban hajszolni, aki egykor maga is azok közé tartozott, aki tudta, hogyan kell a rendelkezéseket kijátszani, mások eszén túljárni.
Szóösszetétel(ek): zsiványbarlang; zsiványcsapat; zsiványélet; zsiványhad; zsiványkaland; zsiványtermészet; zsiványvezér; zsiványvilág.
zsiványos.
