zsivaj
zsivaj főnév -t, -ok, -a (hangutánzó)
Sok ember hangos beszédéből, kiáltozásából, több állat élesebb hangjából, gyak. még tárgyak okozta zajokból is összetevődő s egybeolvadó lárma, hangzavar. Harsogó, pokoli, vásári zsivaj; túlkiabálja a zsivajt. A majmok, a papagájok nagy zsivajt csapnak a ketrecben. Toldi megújultan ébrede föl másnap Zsivajára kürtnek, kopó-ugatásnak. (Arany János) Az emberek önző zsivaja édes Testvéri, bús zenévé fátylasult [kb. a. m. enyhült]. (Tóth Árpád) Lárma zsibongott …, boldog zsivaj, az utca nagy és szabad vidámsága. (Kosztolányi Dezső) Sűrű por, zsivaj, tolongás a vén fák alatt. (Hunyady Sándor)
