zsibong
zsibong ige -ott, -tak, -jon, -ani (egyes szám 1. személyben nem haszn.)
1. (hangutánzó) tárgyatlan <Emberi, állati tömeg> tompa morajlással, zúgással mozog, nyüzsög. Zsibong a sokaság. A piacon zsibongott a vásári nép. A kasban zsibongnak a méhek. Budának roppant bércfokáról | Szédülve Pestnek tornyait tekintem | … És a habokkal küzdő szép hidat, Melyen zsibongva egy világ tolong. (Berzsenyi Dániel) Zsibongva hadával a völgyben alant | Ali győzelem-ünnepet űlet. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Csiklandó vágyak méhrajai | zsibongnak övem körül. (Babits Mihály) || b. tárgyas (ritka) <Tömeg> zúgva, zajongva mond(ogat) vmit. „Megtalálta zsák a foltját! …” Zsibongja az egész násznép. (Jókai Mór) || c. tárgyatlan (ritka) <Emberi tömeg hangja> elmosódottan, tompán zúg. Mi rémes hang zsibong a légen át! | Nem gyászdal az …? (Vörösmarty Mihály) Állandó lárma zsibongott itt a levegőben, boldog zsivaj. (Kosztolányi Dezső) || d. tárgyatlan <Hely, ahol emberi, állati tömeg hullámzik,> elmosódott hangon, tompán zúg. Az egész nagy tér zsibongott a fel és alá hullámzó tömegtől. A puszták tava zsibong hangosan; Ezer madár csapdos, hápog, riad. (Tompa Mihály) Mint a méhkas zsibong palotája. (Gyulai Pál)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, költői, hangfestő) <Benyomás, érzés, gondolat> a tudatban rajzik, torlódik, tömegesen mutatkozik. [Az] érzelmek egész árja zsibongott lelkében. (Justh Zsigmond)
3. tárgyatlan (tájszó, hangfestő) <Vér> bizsereg. Az egész teste oly kábult, mint az agyonütött. Zsibongott a vére. (Móricz Zsigmond)
zsibongó.
