zsenialitás
zsenialitás [ë v. e] főnév -t, -a, (ritka, régies) genialitás [ë], geniálitás [ë] (csak egyes számban) (választékos)
Vkinek, vminek lángeszű, lángelméjű, zseniális volta; a lángész tehetsége; lángelméjűség. Vörösmarty zsenialitása nemcsak lírájában, hanem epigramma-költészetében is megmutatkozik. Hunyadi hadvezéri zsenialitással támadta a törököt. Brand Ádámot Megyeri utánozhatatlan geniálitással ábrázolta. (Vörösmarty Mihály) Így tette ellenségévé Petőfi Kuthy Lajost is, kinek szintén sok jutott … az eredetiségből és genialitásból. (Jókai Mór) A lappangó erők megérzéséhez … nyilván kell valami hetedik érzék, ami már a zsenialitással rokon. (Karinthy Frigyes) Mivel zsenialitás volt benne, játszva tanult meg mindent. (Móricz Zsigmond)
