zúz [1]
zúz [1] ige -tam, -ott, -zon
1. tárgyas <Szilárd, kemény testet> nagy erővel egészen apró részekre bont, tör. Darabokra, porrá zúz; rezet zúz; zúzza a követ; ízzé-porrá zúz vmit; → porrá zúz vmit; → pozdorjává v. pozdorjára zúz vkit, vmit. A dühös | tenger magát örömmel engedi | egy kis gödörbe elszorítani, | csak ottan is zúzhassa a hajókat. (Katona József) A ház fedő Cserepét mind ízre porrá zúzza szörnyű jégesőnk. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Bankóinkat ki tépte széjjel? | Házainkat ki zúzta rommá? | Kertünket ki taposta össze? (Babits Mihály)
2. tárgyas (ritka, költői) Vmihez zúz vmit: nagy erővel, pusztító szándékkal odadobja, odavágja vmihez. Ahelyett, hogy a poharat a falhoz zúzta volna, letevé az asztalra. (Jókai Mór)
3. tárgyas (irodalmi nyelvben) Rombol(va pusztít). Az egész üteg a felkelők táborát zúzta. (Jókai Mór) Szivemet a puska-tus zúzta, Szememet ezer rémség nyúzta. (Ady Endre)
4. tárgyatlan (elavult) Zúzódik. E kőnek, mellyen állok, égni kéne, Homokká zúzni fájdalom miatt. (Vörösmarty Mihály) Úgy vágta a fejéhez a hajdúnak azt a levelet, hogy ha az papirosból nem lett volna, menten porrá zúzott volna tőle a feje. (Jókai Mór)
5. (tárgy nélkül) (ritka) <Rendsz. a tör igével kapcs.> Haragjában maga körül mindent durván szerteszét hajigálva, törve pusztít. Az apám nem bánta, ha felesége beteg … A legelső szóra kirobbant, s tört és zúzott és káromkodott. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: agyonzúz; bezúz; belezúz; összezúz; széjjelzúz; szétzúz; tönkrezúz.
zúzott.
