zuhatag
zuhatag főnév -ot, -a v. -ja
1. (választékos, hangutánzó) Magasból (állandóan) lezúduló nagyobb víztömeg; vízesés. A sziklákon szétporló zuhatag párája. A fürdő gyerekek oda álltak, ahol a zsilip fölött zuhatagban ömlött alá a víz. Dörgve hull a nagy zuhatag. (Arany János) || a. (választékos, hangutánzó) Az a hely, főleg folyóvíznek, ill. a medernek hirtelen esésű, sziklás szakasza, része, ahol a víztömeg a mélybe ömlik, zuhan. A Niagara zuhataga a legnagyobb a világon. A sziget belsejéből egy sebes hegypatak omlott alá, számtalan zuhatagot képezve. (Jókai Mór) || b. (régies, hangutánzó) Meredek esésű, sebes, zúgó hegyi patak. Lerázza jégbilincseit A hegyi zuhatag. (Vajda János) A zuhatag fecsegése … szelíd, melankolikus zenévé olvad. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Hatalmas áradat (2). A hozzászólások, a kérdések, a szónoklatok zuhataga. A szenvedély valódi zuhataga, szélvesze … közepett is, bizonyos mérsékletre kell törekedned. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
zuhatagi; zuhatagos; zuhatagú.
