zöttyen
zöttyen [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (hangutánzó)
1. (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (népies) <Jármű> puhán zökken (1) egyet. Leesett a gazdád, Máriskó, a szekérbül fordult ki az erdő alatt, pedig csak kicsit zöttyent. (Kaffka Margit) Egyszer csak egyet zöttyent a kocsi kereke, s a fél kocsi lehajlott, megfordult. (Móricz Zsigmond)
2. (bizalmas) Vhova zöttyen: <személy> magát elengedve, tehetetlen puhasággal v. nehézkesen leül, (le)esik vhova. Egy székre zöttyent. A földre zöttyent.
Igekötős igék: átzöttyen; belezöttyen; helyrezöttyen; lezöttyen; megzöttyen; mellézöttyen; visszazöttyen.
zöttyenés; zöttyenő; zöttyent.
