zavar [1]
zavar [1] ige -t, -jon
1. tárgyas (ritka) Zavar vmit: vmely nyugodt, letisztult folyadék, főleg víz alját, üledékét mozg(at)ással felkavarja, s ezáltal a folyadékot zavarossá teszi. Ne zavard itt a vizet, menj odébb! || a. tárgyas (átvitt értelemben) Ezen tenger nevét ha tudni akarod: Az élet; s a vizét magad is zavarod. (Csokonai Vitéz Mihály) || b. tárgyas (ritka, régies) <Vmely rendezett egységet, egészet> bolygat, kavar, részeit összekeverni igyekszik. Mint olaj a víztől, bár összevegyítnék, Elvál, maga társát felkeresi mindég: | Ugy Etel is bármint seregit zavarja, | Helyre legottan gyűl, mihelyest akarja. (Arany János)
2. tárgyas (bizalmas) <Élőlényt> nyugtalanítva, hajszolva (el)kerget, rendsz. vhova. Zavarja a kutyát, a verebeket. Ólba zavarja a tyúkokat. Iskolába zavarta a gyerekeket. Ugratja, zavarja szegény paripáját. (Arany János) Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat, | én zavarnám a fele varjat. (József Attila)
3. tárgyas <Személyt, közösséget, esetleg állatot> közbelépésével, beavatkozásával nyugtalanít v. akadályoz, figyelmét elvonva v. lekötve tevékenységében gátol, v. nyugalmi állapotában háborgat. Zavar vkit az alvásban, a beszédben, az előadásban, a gondolkodásban; a játékban, munkájában, az olvasásban, pihenésében, szendergésében, szórakozásában; zavarja a beszélgetés, a jövés-menés, a lárma, a rádió. Zavarlak? Zavar a gyerekek lármája. Sokat zavarják a látogatók. Zavarja folytonos kérdezősködésével. Közbeszólásokkal zavarták a szónokot. Ne zavard álmában a gyereket! Bocsáss meg, hogy kérésemmel zavarlak. Nem zavarom (magát, magukat, önt stb.)?: nem alkalmatlankodom?, nem vagyok most alkalmatlan (magának stb.)? Az ember még az ablakán inézni is fázott; csak Jánost nem zavarta mindez. (Jókai Mór) Itt nem zavart senkit, mert ez a szoba … távol esett a lakószobától. (Babits Mihály) || a.* tárgyatlan <Személy> alkalmatlankodik. Zavarok talán?: zavarlak, ill. zavarom (önöket) talán? Nem zavarok?: Nem zavarlak? stb.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
4. tárgyas <Vmely kialakult, rendezett v. nyugalmi állapotot, vmely folyamatot, tevékenységet> közbelépésével, beavatkozásával állandóságában, meglétében háborít, bolygat, ill. menetében, lefolyásában akadályoz. Zavarja a békét, a csendet, az egyetértést, az előadást, a mulatságot, a munkát, a nyugalmat, a rendet. Egy kutya zavarta ugatásával az esti csendet. Hogyha magába fogadt … a sír: Akkor béke veled, legyenek szép álmaid ott lenn, Feddő kérdésem nem fogja zavarni nyugalmad. (Petőfi Sándor) Ne zavarjátok édes álmom S kimélve nyuljatok felém. (Komjáthy Jenő) || a. tárgyas <Személy v. vmely körülmény vmely tevékenységet> magatartásával, ill. jelenlétével, jellegénél fogva állandóan gátol, nehezít; <nyugalmi állapotot> veszélyeztet. Gyermekei zavarják a munkáját. A szesz zavarja a szívműködést. Az elmélyedő gondolkodást zavarja a zaj. Ez a szemüveg zavarja a látásomat. Csak fiának a betegsége zavarja boldogságát. Vessen a végzet valamerre tetszik, Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem. (Berzsenyi Dániel) || b. (műszaki nyelv) Vmit zavar: megfelelő cselekedettel tudatosan, szándékosan gátolja, huzamosan akadályozza vminek az érvényesülését. Különféle zörejekkel zavarták az ellenséges rádió adását. || c. tárgyas <Testi szervet> működésében akadályoz. Szememet zavarja az erős fény. || d. (tárgy nélkül) <Vmely dolog, kül. szövegnek, műalkotásnak vmely része> jelenlétével, ottlétével gátolja a megértést, v. csökkenti s műélvezetet; zavarólag hat. Ez a jelző itt zavar. Több alak ezen a képen már zavarna.
Szólás(ok): ld. kör, víz.
Igekötős igék: átzavar; bezavar; belezavar; elzavar; felzavar; félrezavar; hátrazavar; hazazavar; helyrezavar; idezavar; keresztülzavar; kizavar; körülzavar; lezavar; megzavar; odazavar; összezavar; széjjelzavar; szétzavar; túlzavar; végigzavar; visszazavar.
zavargat; zavarható.
