zárva
zárva határozói igenév és határozószó
I. határozói igenév (határozói, esetleg tárgyi vonzattal) Miközben v. miután zár [1] (I, II), bezár vki vmit (vhogyan, vmibe). Az ajtót kulcsra zárva eltávozott. A levelet borítékba zárva lepecsételte. Karjaiba zárva gyermekét, többször megcsókolta. Levelem(et) zárva, maradtam …
II. határozószó (főleg a van, lesz, marad, tart, talál igék mellett)
1. Zárt (1, 1a) v. bezárt helyzetben, állapotban. Minden ajtó zárva van előtte: mint vendéget, kérelmezőt sehol sem fogadják. A szekrény zárva van. A kapu kulcsra van zárva. A madár kalitkába van zárva. Az ajtót zárva találta. Csend és figyelem! száj zárva legyen. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Sehol sincs lakatra téve vagy kulccsal zárva az udvari ajtó. (Móricz Zsigmond)
2. (Hosszabb időre) bezárt állapotban <gyak. feliratként bezárt v. működését szüneteltető intézményen, helyiségen, v. annak jelzésére, hogy a szokásos nyitvatartási idő véget ért>. Betegség, haláleset, szabadság miatt zárva; az iskola, a múzeum, a színház zárva van.
Szóösszetétel(ek): zárvatartás.
