zártkörű
zártkörű melléknév -en [e], -bb
Olyan <közösség>, amely másoktól szigorúan elhatárolja magát, amelynek tagjai szorosan összetartanak, bizalmas, zárt kört alkotnak, amelybe idegeneket, kívülállókat nem fogadnak be. Zártkörű egyesület, társaság, testület. Társaságuk zártkörű volt, senkit sem fogadtak be maguk közé, elzárkóztak mindenkitől. Zártkörű társaság ők, csak maguknak beszélgetnek, másra az nem tartozik. (Tömörkény István)|| a. Olyan <összejövetel, tevékenység>, amely(b)en csak az oda tartozók v. a meghívottak vehetnek részt. Zártkörű értékezlet, megbeszélés, mulatság, pályázat. A megyei gentry ifjúság egy szigorúan zártkörű majálist adott a szabadkai erdőben. (Mikszáth Kálmán) Irént a zártkörű mulatságok közül csak a batyubálokba viszik el, ahova nem kell drága öltözet. (Ambrus Zoltán)
zártkörűség.
