zárt
zárt melléknév -an, -abb
1. Olyan, amit kulccsal, zárral, retesszel v. más módon bezártak, lezártak. Zárt ajtó →; zárt ajtók ← mögött; zárt kapu, szoba, terem; zárt bőrönd, koffer, láda, vagon. A gázokat zárt palackban tartják. Zárt sisakkal két levente Olyan, mint a kéményseprő. (Arany János) Kitárták a zárt ablaktáblákat. (Kosztolányi Dezső) || a. Olyan, akit, amit vhova bezártak, a külvilágtól elzártak. Nem találta meg kézitáskába zárt ékszereit. (Krúdy Gyula) Agyadban … égő hodályba zárt Riadt baromként bőg a rémület. (József Attila) || b. (nyelvtudomány) Zárt v. zártabb: a) felső nyelvállású, a szájüregnek kisebb nyílásával képzett, ejtett <hang, magánhangzó>; b) a szokásosnál magasabb nyelvállással képzett, ejtett <bármely magánhangzó>; zártabbá válás: a) az a folyamat, amelynek során vmely szóban v. szavakban a nyíltabb képzésű magánhangzó olyan képzésűvé válik, hogy a nyelvhát egy fokkal magasabban helyezkedik el; b) ennek <egy nyelv vmely korszakában> általános irányzatú, tömeges jelentkezése; zárt e: a köznyelvi é hanghoz hasonló hangszínű, középső nyelvállással (de az é-nél vmivel alacsonyabban) képzett rövid magánhangzó; jele a magyar nyelvészetben: ë, zárt ejtésű magánhangzó; zártan ejt vmely hangot. || c. (átvitt értelemben, nyelvtudomány) Zárt szótag: mássalhangzóra végződő sz. (pl. part-nak).
2. Minden oldalról körülvett, elhatárolt. Zárt folyosó, kikötő, terület, udvar, veranda; zárt levelezőlap ←. || a. Zárt levegő: olyan 1., amelyet nem újít meg, nem frissít fel légáramlás. || b. Önmagába visszatérő <vonal v. efféle alakzat>. Zárt görbe; (villamosság) zárt áramkör: olyan á., amelyben a vezeték sehol sincsen megszakítva; zárt szénlánc ←.
3. Olyan, aminek részei között nincs számottevő hézag, köz. Zárt ciklus ←; zárt sorokban haladtak, vonultak. Hozza Lajos népét hadi zárt sorokban. (Arany János) || a. (katonaság) Zárt alakzat, rend: a csapat v. csapatok felállításának a katonai előírásoktól szabályozott módja, amelyben az egyes személyek rendsz. féltenyérnyi távolságra vannak egymás mellett, a sorok közötti távköz pedig általában 120 cm. A zárt rendben való sorakozás fontos fajtája az oszlop és a vonal.
4. Olyan <ruhadarab v. egy része>, amelyen nincs nyílás, hasíték olyan helyen, ahogy többnyire szokott lenni. Elöl zárt blúz; zárt bugyi; zárt nyak.
5. Olyan <közösség>, amelybe nem odatartozók nem juthatnak be. Zárt körben folyt a mulatság. A proletariátus nem zárt társadalmi osztály. Fesztelenül mulattunk zárt társaságban. (Kaffka Margit) || a. (hivatalos) A nyilvánosság kizárásával tartott. Zárt tárgyalás. Rendkívüli esetben az országgyűlés zárt ülés tartását is elhatározhatja. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
6. (választékos, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Zárt intézet: elmegyógyintézet, ideggyógyintézet.
7. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, ami önmagában kerek, teljes, befejezett egészet alkot. Zárt formák; zárt egész. Arc és idom … – Szobrász minőt márványra nem lehell; – Mig zárt tökélyben ott áll az egész, Mintegy magából ellebbenni kész. (Arany János) Oh, e zűr között Hová lesz énem zárt egyénisége. (Madách Imre)
8. (politika) Zárt szám: a) (ritka) az az előre megállapított sz., amely megszabja, hogy vmely társadalmi réteg, csoport a társadalmi, politikai élet vmely területén mely mértékig vehet részt; b) (1945 előtt) <Magyarországon a Horthy-rendszerben> az a fasiszta törvénytől meghatározott szám, amely megszabta, hogy hány zsidó hallgatót volt szabad az egyetemekre és a főiskolákra felvenni (numerus clausus).
