visszhangzik
visszhangzik tárgyatlan ige -ott, ..gozzon v. (választékos) ..gozzék; -ani (..gozni)
1. <Hang> vmely felületbe ütközve, visszaverődik róla, és újra hallható. Azonban a kopók már futnak a hegyre, Visszhangzik az erdőn ugatások egyre. (Arany János)
2. <Főleg tágas, határolt helyiség, tér(ség)> a hangot visszaveri, ill. erre képes. A terem erősen visszhangzik. Nem hagytalak el gyönyörű | vad ifjúságom, hangod mintha tárna | visszhangzana, szivemben szól ma még. (Radnóti Miklós) || a. Vmi visszhangzik (vmitől): <a benne támadt hangot, kül. zajt, lármát> újra és újra visszaveri, és ennek következtében zajossá, lármássá válik. A folyosó visszhangzik a lépteitől; az utca visszhangzik a katonák dalától, a gyermekek lármájától. Az egész város visszhangzott az „Éljen Kovinyi” kurjongatásoktól. (Mikszáth Kálmán) Elnevette magát. Szinte visszhangzott minden a kacagástól. (Gelléri Andor Endre) || b. (átvitt értelemben, választékos) <Közvéleményt képviselő közösségben> lelkesedve v. felháborodva újra és újra beszélnek vmiről; vkinek, vminek híre, neve szájról szájra jár, terjed. Nevétől, dicsőségétől visszhangzott az ország. A friss botránytól visszhangzott a város. Neve visszhangzott minden felé. Akkora zajt csinálunk, hogy az egész megye visszhangzik bele. (Tolnai Lajos)
3. (átvitt értelemben, választékos) <Elhangzott szó, hang> a lélekben újra felmerül, visszatér. Lelkében sokáig visszhangzottak az intő szavak. Csaknem egy hónap múlott el azóta, és néha visszhangzott lelkében a dal … (Krúdy Gyula)
visszhangzás; visszhangzó; visszhangzott.
