vétek
vétek [ë] főnév vétket [e v. ë], vétke [e]
1 (vallásügy, régies) Vmely isteni törvény megsértése; bűn (1a). Vki vétkeinek a megbocsátása. Igen büszke vagyok, boszúálló, nagyravágyó; egy intésemre több vétek áll készen, mint amennyi gondolatom van, hogy beleférjen. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Vétkezett özön vétekkel. Bünhődni kell és bünhődni fog érte. (Móricz Zsigmond) || a. (irodalmi nyelvben) Vmely tételes törvénynek v. törvénybe nem foglalt erkölcsi szabálynak a megsértése; bűn (2, 3). Azt hiszem, hogy sorsom a tiéddel Összekötni vétek volna tán; Az enyém oly boldogtalan, oly bús, A tiéd oly boldog, oly vidám! (Petőfi Sándor) [Toldi] Ha győz, úgy derék fi, méltó kegyelemre; Ha nem, úgy vétkeért meg leszen büntetve. (Arany János)
2. (népies) Helytelen cselekedetből v. mulasztásból eredő hiba. Vkinek vétkéül ró fel vmit; vétkül → tulajdonít vkinek vmit. Ezt a késedelmemet vétkül nem fogja nékem tulajdonítni. (Csokonai Vitéz Mihály) Vétek volt ma őket [= a színészeket] nézni, vétek. (Petőfi Sándor) || a. Isten ellen való v. halálos vétek: kétségbevonhatatlan oktalanság, nyilvánvaló esztelenség. Miért nem költött fel elébb? Isten ellen való vétek lett volna. (Jókai Mór) Ezreket érő ötlet ez … Szinte halálos vétek elmondani annyi szem közt [= olyan sok ember jelenlétében]. (Mikszáth Kálmán)
3. (tájszó) Olyan földszalag, amely az ekét húzó marhák ide-oda kanyargó járása miatt szántatlan maradt.
vétkű.
