vessző
vessző [e] főnév -t, -je [e] v. vesszeje [e-e-e]
1. Fának, cserjének hosszú, vékony, hajlékony, rendsz. egyenes hajtása, ága. Lépes vessző: ragadós anyaggal bevont vessző madarak megfogására; vesszőt vág a fáról. Szóláshasonlat(ok): hajlik, mint a vessző: könnyed, kecses mozdulatokkal hajladozik; nagyon hajlékony. A falak és bástyák tetején vesszőből font … palánk is takarja a belsőséget. (Gárdonyi Géza) A mélységesen mély világban … közel vannak egymáshoz a népek. Ott egy szál rőzse is számít. Egy darab vessző …, ami a tűzre jó. (Móricz Zsigmond) || a. Fűzfavessző. Kosárfonó vessző; vesszőből kocsikast, sövényt fon. || b. Szőlővessző. Amerikai vessző; gyökeres vessző. Metszéskor egy-két vesszőt hagy a tőkén. Telepítésre egészséges, ép szemű vesszőket kell szedni. || c. (történettudomány, sport) Nyílvessző. Tegezbe rakta a vesszőket. Vesszőket készít a nyíllövéshez. || d. Varázsló eszköz, pálca, amelyet a bűvész mutatványai közben használ. A bűvész a vesszővel körülkerítette a kalapot. S tovább emeli vesszejét a mester, S míg muzsikálnak a fák és kövek, Az alkonyégen táncos, könnyü testtel Ragyognak fel nagy, szűz csillag-övek. (Tóth Árpád)
2. Fának, cserjének levágott hosszú, vékony, hajlékony, egyenes hajtása mint testi fenyítésre használt eszköz. Vesszővel verte a gyereket. || a. (átvitt értelemben) Verés, testi fenyítés. Ezért vesszőt fogsz kapni. Kinőtt már a vessző alól: nem olyan fiatal már, hogy fenyíteni lehetne. Szabad léleknek vélte magát minden oskolagyermek [= iskolás gyermek], aki a vessző elől elszökött. (Kármán József) Eb a hite kölykei! vesszeje vár | És börtöne kész Ali úrnak. (Arany János) || b. Vesszőt fut: a) (régies) két sorba állított katonák között futva, tőlük büntetésből vesszővel verést kap; b) (átvitt értelemben) súlyos megaláztatásokat kell elszenvednie. E vak merényletért vesszőt futok Az akadémiai kritika Fegyelmezett rabszolga népe közt. (Vajda János)
3. Fémből készült, vesszőhöz hasonló alakú eszköz.
4. Mondatok tagolására, mondatrészek elkülönítésére haszn. írásjel; alul vékonyodó és egy kissé bal felé görbülő vonás a sor alsó szélén (,). Vesszőt tesz a két mondat közé. || a. Ugyanilyen írásjel a tizedes törtek kezdetének jelölésére. → Tizedes vessző. Most már vesszőt, nem pedig pontot teszünk a tizedes törtek elé. || b. <A magyar írásban> ékezet a hosszú magánhangzók betűjén. Vesszőt tesz az á-ra. || c. (elavult, hivatalos) Számok v. betűk után tett rövid, függőleges v. ferde vonal, okmányhoz csatolt iratok, mellékletek sorszámozásában. Vessző alatt csatolt születési anyakönyvi kivonat. Eredeti bizonyítvány egyes vessző alatt … (Vas Gereben)
Szóösszetétel(ek): 1. vesszőcsapás; vesszőcsomó; vesszőfonadék; vesszőfűz; vesszőhajtás; vesszőkerítés; vesszőkosár; vesszőseprű; vesszősuhintás; vesszőszál; vesszőtermelés; vesszőütés; 2. aranyvessző; fonóvessző; fűzfavessző; fűzvessző; hímvessző; íróvessző; lépvessző; mérővessző; nyílvessző; oltóvessző; palavessző; pontosvessző; puskavessző; szőlővessző; töltővessző; varázsvessző.
vesszőcske; vesszős.
