vág
vág ige -tam, -ott, -jon
I. Éles eszközzel darabokra választ szét vmit v. mélyebben behatol vmibe.
1. tárgyas <Szilárd v. összeálló anyagot, tárgyat> éles eszközzel, rendsz. bizonyos erőt kifejtve, két v. több részre választ, darabol. → Felébe vág; dohányt vág; fát vág; vágni lehet a → füstöt vhol; húst, kenyeret, répát vág; vágni lehet a → sötétséget; üveget vág; apróra, darabokra, szeletekre vág vmit; baltával, bárddal, késsel vág vmit; kockára vágja a szalonnát. Az öregapám tudta valamikor legszebben vágni a dohányt a városban. (Móra Ferenc) Szalonnát aprítottak …, vereshagymát vágtak jó vastagon karikára. (Móricz Zsigmond) Vágom a fát hűvös halomba. (József Attila) || a. tárgyas <Szilárd v. összeálló dolgot>, mint részt, darabot egy nagyobb egészből éles eszközzel leválaszt; levág. Vág egy szelet v. karéj kenyeret. Nekem is vágj dinnyét! Mivel az Alföld búzatermelő, a kenyér határtalanul fogyasztható … A felnőtt annyit … vág…, amennyit csak meg bír… enni. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyas <Hajat, körmöt> éles eszközzel, kül. ollóval (meg)rövidít, és rendsz. bizonyos formára alakít; nyír. Rövidre vágja a haját. || c. tárgyas <Tyúkszemet> arra alkalmas éles eszközzel, több mozdulattal eltávolít, kiszed. Hol vágnak jól tyúkszemet? || d. Azzal van elfoglalva, hogy <vmely szálas növényt kaszával, sarlóval v. más hasonló eszközzel> tövéről lemetsz, v. tőben elmetsz; kaszál. Füvet, nádat, vesszőt vág; sűrű → rendet vág vmiben. Vágják már a zabot. Kiverem a lovam a rétre … Vágok neki rendet kaszával, Jól tartom a lovam szénával. (népköltés) Kazánt súroltam; vágtam sarjat. (József Attila) || e. (átvitt értelemben) Útját vágja vkinek, vminek: a) megakadályozza, hogy vki, vmi tovább jusson vmely úton; útját vágja a szökevénynek; b) vminek a (további) lehetőségét teljesen megszünteti. Útját vágták boldogulásának.
2. tárgyas Éles eszközzel megsért vmit, és így nyílást v. sebet hoz létre rajta. → Eret vág vkin. Karomat egy … férfi tartja kezében, ki akkor vágott rajta eret. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) A nyelvével vág: élesen, sértő szándékkal mond vmit; mondanivalóját kiélezi. Te karddal, nyelvvel egyaránt vágsz. (Petőfi Sándor)
3. tárgyas (tárgy nélkül is) Fogyasztás végett háziállatot öl. Csirkét, disznót, ökröt vág. A mészárszékben hetenkint csak egyszer vágtak, akkor is többnyire csak birkát. (Gárdonyi Géza)
4. tárgyas (régies) <Rendsz. ellenséget> gyilkolva pusztít, kaszabol. Amíg ellentáll a labanc, addig vágjuk, mint a paréjt. (Jókai Mór) || a. (tárgy nélkül) (ritka) Kardjával sújtva öldököl. Rongyos legények, de vitézek, Mind bátran harcol, bátran vág. (Petőfi Sándor)
5. tárgyas (tárgy nélkül is) <Éles eszköz v. annak éle> olyan, hogy vele (vmely szilárd anyagot, tárgyat) részekre lehet választani, mert az anyagba bele tud hatolni. (átvitt értelemben) Jól vág a nyelve: sértő éllel tud beszélni; éles nyelve van; (átvitt értelemben, bizalmas) vág az esze: a) könnyen tanul; b) éles esze van. Ez a kés nem vág. Rosszul vágja a bicskám a szalonnát. De jól vág ez az olló! Vigyázz, mert vág az éle!
6. tárgyas <Személy v. eszköz rendsz. vmely nyílást> ilyen v. hasonló hatás révén létrehoz, készít. Ajtót, ablakot vág: falon ajtó, ablak beillesztésére nyílást készít; barázdát vág az eke; léket vág a jégbe; mélyedést vág a sziklába; utcát v. utat vág (vkinek v. vminek, ill. vmiben): sűrű növényzet v. embertömeg közt fegyverrel v. szerszámmal utat csinál. Az ócska gépekkel nem lehet pontosan menetet vágni. Gyors alföldi mén Vág csikorgó hosszu pályát A tél mezején. (Vörösmarty Mihály) || a. tárgyas (műszaki nyelv) Lemezt vág: arra alkalmas lemezre hangfelvételt készít; hanglemezt készít.
7. tárgyatlan Vmibe vág: <éles eszköz v. vki éles eszközzel> vmely anyagba, kül. a test vmely érzékeny, húsos, eleven részébe be(le)hatol úgy, hogy egy részén megsérti, folyamatos összefüggését megszünteti. Belém, beléd, belénk, belétek, beléjük vág. Vö: belevág (1). Elevenbe vág; húsba vág; az ujjába vágott; ollóval a ruha aljába vágott; vkinek az elevenjébe v. (az eleven) húsába vág: különlegesen fájó pontját érinti vkinek. || a. tárgyas Vmit vmibe v. vkibe vág: vmely tárgyat erős lendülettel vmibe, vkibe belehatolni késztet. Belém, beléd, belénk, belétek, beléjük vág vmit. Vö: belevág (2). Baltáját a fába vágta. Szólna Zsigmond: „végezd, mester!” | De szólani nem tud, nem mer: Körmét a mellébe vágta, Fogaival ajkát rágta. (Petőfi Sándor) Csolnakát berúgta a széles Dunába: | Mintha korcsolyázna, futott az a habon, Partba vágta orrát a pesti oldalon. (Arany János) Kést vágtak a betyár szívébe. „Emberére akadt.” (Móricz Zsigmond)
8. tárgyas (gyak. tárgy nélkül) <Szűk ruhadarab v. más éles szögletű tárgy> élével kellemetlen, fájó nyomást okoz, erősen sért vkit, vmely testrészt. Vág a kötés, a rács; vág a szék, a párkány éle; hónaljban vág a kabát; láb között vág a nadrág. Érezte, mennyire vágja a kabát a hónaljban. (Kosztolányi Dezső)
II. Hirtelen nagy erővel üt, dob, sújt.
1. tárgyas <Rendsz. testrész nevével kapcs.> Vkit (vmin v. vmibe) vág: erős ütést mér vkire v. vmely testrészére. Fejbe, hátba vág;→ mellbe vág vkit vmi; nyakon, orron, pofon, szájon vág vkit: vkinek a nyakára, orrára, arcára, szájára üt, sújt; bottal, ostorral vág vkit. Elhallgass, mert … nyakon váglak. (Jókai Mór) A deák, mintha bunkóval vágták volna fejbe, megszédült. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan és tárgyas Vhova, vmerre v. (ritka) vkin vág: vhova, vmerre, vkire üt, csap, erős ütést mér. Vkire vág (bizonyos számú ütést): erősen megüt vkit (vhányszor); rám, rád, ránk, rátok, rájuk vág. Vö: rávág (1); vkinek a fejére, hátára vág; tenyerébe vág; nyaka → közé vág vkinek; ostorral a lovak közé vág; feléje vág a bottal; jót vág rá; huszonötöt vágtak rá; jó → sort vág vkin. Egy suhancon jó sort vágott. (Arany János) Erősen vág megint a lovak közé. (Tömörkény István) Csönd legyen – csattant föl a tanító, s a nádpálcával az asztalra vágott. (Kosztolányi Dezső) || b. (népies) Egymás után többször erősen üt vkit, vmit. A kotló vágja a csirkéket. Egyszeribe, mint az, kit ostorral vágnak, | Végit érte Miklós tizenegy szobáknak. (Arany János)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben) Szemével vág vkire, vki felé: <jeladásként v. vmilyen érzés, indulat kifejezésére> jelentős pillantást vet feléje, szemével int neki. Fél szemmel felém vágott. Marci hetykén … szemeivel az úrfiak felé vágott. (Jókai Mór) Csintalanul vágott a szemével Menyus felé. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyatlan és tárgyas Vhova v. (ritka) vkit, vmit vág: <rendsz. csapadék, szél, por> nagy erővel, sebesen verődik, csapódik vhova, vkihez, vmihez. Vág a jég, a szél, a zápor; a → szeme közé v. a szemébe vág vmit. Az eső az arcába vág. A jégeső vágja az ablakokat. Csak úgy vágott bennünket a jeges dara. Pesten létem alatt … egész nap lótottunk elé és hátra, emellett az eső vágott bennünket. (Arany János) A friss szél arcomba vág. (Tóth Árpád) Csak a kútágasokon tudott eligazodni, mikor a havat a szeme közé nem vágta a szél. (Móra Ferenc)
4. Magát v. vmijét vmibe vágja: <mozgás közben> akaratlanul vmibe ütközve, erősen megüti magát v. vmely testrészét. Fejét az ajtó szemöldökfájába vágta. Könyökét az asztal sarkába vágta.
5. tárgyas <Személy v. vmely elemi erő> nagy erővel hirtelen vhova, vmerre hajít, dob vkit, vmit. Hozzám, hozzád, hozzánk, hozzátok, hozzájuk vág vmit. Vö: hozzávág (1). Vkinek az → arcába vág vmit; → falhoz vág vkit; vkinek a → fejéhez vág vmit; → földhöz vág vkit; földhöz vágja a tányért; a robbanás szele, a vihar a sziklához vágta. Király! Gertrúdisod koporsó- | aljára vágom a hatalom jelét. (Katona József) A sarokba vágta a cigarettacsutkát. (Krúdy Gyula) Megragadta számtan- és fizikakönyvét, s teljes erejéből a földhöz vágta. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (sport) <Labdát> hirtelen nagy erővel dob v. rúg vhova. Kapuba, kapu fölé vágja a labdát. || b. (átvitt értelemben, rosszalló) Vkinek a fejéhez v. a szemébe vág vmit: sértő, bántó, durva megjegyzést, szemrehányást tesz, mond vkinek. Fejemhez vágta, hogy hazudtam. Szemébe vágtam hitványságát.
6. tárgyas (bizalmas) Hanyag, hetyke v. haragos mozdulattal hirtelen vhova tesz, lök, ránt vmit. Kezét csípőre vágja; pipáját szája szegletébe vágja; kalapját fejébe, szemére vágja. Jó volna még magasra hágni, A kalapot szemembe vágni. (Tóth Árpád) || a. tárgyas Zsebre vág: a) <tárgyat> hirtelen mozdulattal a zsebébe dug; b) (átvitt értelemben is, rosszalló) <nyereséget, meg nem érdemelt hasznot> mint sajátját eltesz, a maga céljaira felhasznál; bezsebel; c) (átvitt értelemben) <sértést> szó nélkül eltűr; d) (átvitt értelemben, tréfás) <személyt> vmiben messze túlszárnyal.
7. Vmibe, vhova vágja magát: a) gyors mozdulattal vhova veti magát, vhol (el)helyezkedik; karosszékbe, kocsiba vágja magát. Bérkocsiba vágtam magamat. Kihajtattam az indóházhoz. (Jókai Mór); b) hirtelen vmilyen testhelyzetet vesz fel; hanyatt, hasra vágja magát; haptákba, vigyázzba vágja magát. A honvédparancsnok ünnepélyes pose-ba vágta magát. (Mikszáth Kálmán) A fegyőrök … haptákba vágták magukat. (Kosztolányi Dezső); c) gyorsan vmely ünnepélyes öltözetet vesz magára; díszbe, frakkba vágja magát.
III. tárgyatlan Hirtelen vmely, rendsz. más cselekvésbe kezd, és ezzel addigi nyugalmát, cselekvését v. annak irányát megszakítja.
1. Vhova, vmerre vág: gyors elhatározással hirtelen vhova, vmerre indul, v. addigi irányától vmerre, vmi felé hirtelen eltér. Vminek v. vmi felé vág; vkinek a nyomába vág; az erdőnek, a városnak vág; a sűrű tömegnek vág; oldalt vág. Elébe v. eléje vág vkinek, vminek: a) vkivel v. vmivel egy irányban egy cél felé haladva, hirtelen megelőzi. Autójával elébe vág az országúton rohanó motorkerékpárnak. b) (átvitt értelemben) közlésével v. cselekedetével megelőz vmely eseményt. Nem akarok a vizsgálatnak elébe vágni. A rajt után mindjárt az élre vág. De ne vágjunk eléje a fog történetének … (Mikszáth Kálmán) „Állj meg!” És én megyek, megyek. | „Állj meg!” Vágok a sűrű bozótnak. (Ady Endre) || a. Vmibe, vminek vág: hirtelen és gyak. merészen nekikezd vminek. A dologba vág; nótába vág. Uj szenvedélyt keres. Kalandbul | Kalandba vág szünetlenül. (Vajda János) Együtt vágunk a jeges télnek. (József Attila)
2. (régies) Vhova hirtelen, rendsz. seregestül, támadás céljával behatol. Idősb Rákóczi György … a hitszabadságért küzdő seregével Bátran, elszántan a magyar földre vágott. (Petőfi Sándor) Bánfi … vakmerően vágott a török had közé. (Jókai Mór)
3. Szavába, beszédébe vág vkinek: vki beszédét közbeszólásával megszakítja. Hát uram – vágott a beszédbe a korcsmáros – úgy van az, hogy … (Tolnai Lajos) Ne vágjon a szavamba! Én fogom elmondani, mint történt a katasztrófa. (Mikszáth Kálmán)
IV. tárgyatlan Illik vhova, összeegyeztethető vmivel.
1. <Vmi vhova, vminek a körébe> illik, tartozik. Jogkörébe vág; ez nem vág a → mesterségembe; szakmájába vág; ez már a politikába vág; e történet körébe vág; becsületbe vág: a becsületet érinti, ill. sérti. A három értelmezés közül egyik sem vág ide. A két szín nem vág egymáshoz. Az ő iskolájába vág ez a különálló grammatika. (Vas Gereben) Az én életem nem vágna a tiétekhez. (Justh Zsigmond)
2. (határozó vonzat nélkül) (bizalmas) <Több részletből álló v. több dolog> összeillik, és így rendben van; nincs közte v. benne ellentmondás. Ebben a cikkben minden jól vág. Itt valami nem vág.
V. tárgyas Csinál v. vmilyen módon végez vmit.
1. (bizalmas) Vmilyen arcot, képet, ábrázatot, pofát vág: vmilyen arckifejezést ölt. Fanyar, ijedt, ostoba arcot stb. vág: vmilyen arckifejezésével mutatja, elárulja, hogy milyen érzéssel fogad vmit; jó arcot v. képet vág vmihez: nem mutatja, hogy bántja, bosszantja vmi; rossz arcot v. képet vág vmihez: arcjátékával kimutatja, hogy nem tetszik neki vmi. Jó képet kellett vágnom a rossz mulatsághoz. (Jókai Mór) Vankovics egyszerre tekintélytől duzzadó ábrázatot vágott. (Mikszáth Kálmán) || a. (bizalmas) Fintort, grimaszt vág: arcát hirtelen eltorzítja. || b. (bizalmas) Arcokat, képeket v. (bizalmas) pofákat vág: egymás után többfelé torz arckifejezést ölt <rendsz. rosszkedvének v. nemtetszésének kifejezésére>. Nem nyelvelt, pofákat se vágott. (Kosztolányi Dezső) Az ördög … mindenféle arcokat vágott a viháncoló angyalokra. (Gelléri Andor Endre)
2. (iskolai, bizalmas) Magol. Egész délután vágta a fizikát. || a. (iskolai, bizalmas) Olyan jól tud vmit, hogy fennakadás nélkül, gyorsan mondja, így felel vmiből. Vágja az évszámokat. Akármit kérdezett a tanár, vágta az anyagot.
3. (régies) <Táncot> rop, jár. Orca-pirulással szégyenlik a fáklyák, Hogy ezek a táncot szemtelenül vágják. (Arany János)
4. (ritka, régies, bizalmas) <Verset v. vmely rövidebb írásművet> hevenyében készít. Akármilyen hosszú levelet vágnék … száz szónak is egy a vége. (Petőfi Sándor) „Vágni” egy verset, Petőfinek volt kedves szavajárása. (Arany János)
Szóláshasonlat(ok): vágja, mint a → répát; vágja, mint Sallai a → szappant. Szólás(ok): nem oda vág, ahova néz: mást tesz, mint amire beszédjéből, magatartásából következtetni lehet; ld. még: bajusz, fa, rét.
Igekötős igék: agyonvág; általvág; átvág; bevág; belevág; egybevág; elvág; felvág; félbevág; félrevág; hozzávág; idevág; keresztülvág; kettévág; kivág; körülvág; közbevág; levág; megvág; mellévág; nekivág; odavág; összevág; rávág; széjjelvág; szétvág; utánavág; végigvág; visszavág.
vágatlan; vágható.
