vulkán
vulkán főnév -t, -ok, -ja, (régies) volkán
Tűzhányó (II). Forrongó, kialudt v. → kiégett vulkán; működő vulkán; → kialszik a vulkán. A vulkán kitört. A volkánok kifáradnak, De nem az én tüzeim. (Kisfaludy Sándor) A csattanástól rengett a föld, mintha kitörni készülő vulkánok dúlnák mélyeit. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Egyszer volt vulkán ez a föld, Erő és láva ez a föld, Mikor a harag, bosszu és cél Összeállott. (Ady Endre)
Szólás(ok): (irodalmi nyelvben) vulkánon táncol: esztelen könnyelműséggel él, tobzódik, nem törődve a bármely percben bekövetkezhető veszéllyel.
Szóösszetétel(ek): vulkánkitörés; vulkánkőzet.
