vontató
vontató melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki, ami vontat vmit; vontatást végző. Vontató csapat; vmit vontató hajó, ló, mozdony. [A szél] belerántja az egész vontató lócsapatot az alattságnál fogva a vízbe. (Jókai Mór) || a. Olyan, amivel a vontatás történik. Vmit vontató erő; vmit vontató kötél, szekér.
II. főnév -t, -ja
1. (régies) Hajók vontatásával foglalkozó, ezt végző személy. Komáromi vontatók.
2. (katonaság, mezőgazdaság, műszaki nyelv) Vontatásra használt, a traktoroknál nagyobb sebességgel közlekedő motoros jármű. Kerekes, lánctalpas, tüzérségi vontató. Működésbe kezdett a sokfajta vontató.
3. (népies) A mezőgazdaságban használt egyszerű, többnyire egy hosszú farúdból és láncból, kötelekből szerkesztett alkotmány, főként a szálas takarmánynak boglyába való vontatására. A süppedékes rétekről vontatóval szállítják el a szénát. || a. jelzői használat(ban) (népies) Olyan mennyiségű, annyi <gabona, takarmány>, amennyit ezzel egyszerre el tudnak vinni.
4. (népies) Kisebb boglya gabonából v. takarmányból.
Szóösszetétel(ek): vontatóeszköz; vontatógép; vontatókötél; vontatólánc; vontatómozdony; vontatópálya; vontatószekér.
