vontat
vontat ige -tam, -ott, ..asson
1. tárgyas <Nehéz terhet, közlekedési eszközt> maga után húz, rendsz. vontatókötél v. -rúd segítségével. Cséplőgépet, hajót vontat. Az ekét lóval, ökörrel, traktorral vontatják. Az elakadt autót javítóműhelybe vontatták. A mozdony száz tengelyt vontat. A motoros repülőgép vitorlázó gépet vontat. A gőzös vontatja az uszályokat. A maklári úton végtelenségbe vesző hosszú sora az ökröknek és a bivalyoknak. Az mind ágyút vontat. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) tárgyas Nehezen húz vmit. A lábát … vontatja maga után. (Jókai Mór) Térdig érő sárban vontatták görnyedten a vízhordó szekeret. (Kuncz Aladár) || b. (népies) Vontatja magát: nehezen megy, vonszolja magát, vánszorog. Az öreg már alig vontatja magát. Borzongva emlékezem a szelíd magyar szőke asszonyok … szótalan mosolyára, ahogy köszönés nélkül tovább vontatták magukat. (Móricz Zsigmond) || c. (tárgy nélkül) Az ökrök egész nap vontattak. Jól készítsd, paraszt az útat, Mert hisz a te lovad vontat. | Csak nem járhatok gyalog. | Én magyar nemes vagyok! (Petőfi Sándor)
2. tárgyatlan (ritka) Nehezen, lassan halad. Egy nyomorult parasztszekér nagy csikorgások közt vontatott fölfelé. (Vas Gereben)
Igekötős igék: átvontat; bevontat; elvontat; felvontat; hazavontat; kivontat; levontat; odavontat; összevontat; visszavontat.
vontatható; vontatmány.
